A vágószerszámok magas hőmérsékletű keménysége az egyik fontos mutató a vágási teljesítményük mérésére. A magas hőmérsékletű keménység a szerszám anyagok azon képességére utal, hogy magas hőmérsékleti körülmények között keménységet tartanak fenn, ami közvetlenül befolyásolja a szerszám élettartamát és feldolgozási hatékonyságát. Íme néhány részletes információ a vágószerszámok magas hőmérsékletű keménységi szabványairól.
A szerszámanyagokra vonatkozó általános követelmények
Magas keménység
A szerszám anyagának keménysége a legalapvetőbb jellemzője, amely meghatározza, hogy a szerszám hatékonyan tudja-e eltávolítani az anyagot a munkadarabból. Általánosságban elmondható, hogy a szerszám anyagának keménységének nagyobbnak kell lennie a munkadarab anyagánál a hatékony vágás érdekében. Szobahőmérsékleten a szerszámanyagok keménységének általában 60 HRC felett kell lennie. Szén szerszámacél esetén a keménységnek 62 HRC felett kell lennie szobahőmérsékleten; A gyorsacél keménysége 63 ~ 70 HRC; A kemény ötvözetből készült vágószerszámok keménysége 89 ~ 93 HRC.
Kopásállóság
A kopásállóság a szerszámok anyagainak azon képessége, hogy ellenállnak a kopásnak. Minél jobb a szerszám anyagának kopásállósága, annál tovább tudja tartani a vágási időt a vágási folyamat során. A kopásállóság nemcsak az anyag keménységével függ össze, hanem a kémiai összetételétől, szilárdságától, mikroszerkezetétől és a súrlódási zóna hőmérsékletétől is.
Magas hőmérsékleti keménység
A magas hőmérsékletű keménység, más néven termikus edzés, a szerszám anyagok azon képességére utal, hogy magas hőmérsékletű környezetben is képesek megőrizni a keménységet. Minél nagyobb a magas hőmérsékletű keménység, annál erősebb a szerszám ellenálló képessége a képlékeny alakváltozásokkal és a magas hőmérsékleti kopással szemben, és annál nagyobb a megengedett vágási sebesség. A szerszámanyagok hőállóságát általában azzal mérik, hogy képesek-e fenntartani a nagy keménységet, kopásállóságot, szilárdságot és szívósságot magas hőmérsékleten.